Mit ír elő a törvény, és miért fontos annak betartása, ha alpintechnikában dolgozunk?
Azt hiszem, nem kell sokat magyarázni, hogy az ipari alpinista munka közben – jellegéből adódóan – nem nehéz meghalni.
Kockázatértékelést nem csak azért érdemes végezni, mert általa kisebb eséllyel következhet be az imént említett forgatókönyv, hanem azért is, mert kötelező voltát törvény írja elő.
Egészen pontosan az 1993. évi XCIII. törvény, illetve annak 2006-os kiegészítése (2006. évi CXXIX. törvény). A jogszabály a kockázatértékelést a várható veszélyeket, a veszélyeztettek körét, a veszély jellegét, veszélyeztettettség mértékét.
Kifejezetten fontos felkészülni a leendő problémákra, esetleges balesetekre, és azok megoldásaira, alpintechnikai mentési folyamataira.
A nehezen átlátható jogszabályi szöveget leegyszerűsítve a következőről van szó:
A munkáltatónak kockázatelemzést kell készíteni, minden egyes munkahelyszínen, melyben „köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására, annak mentési terveire”.
Az elkészült dokumentumban számba kell venni az alpintechnikai tevékenység során esetleges bekövetkező problémákat, baleseti tényezőket, és azokra megoldási, elhárítási javaslatot kell készíteni, valamint a bekövetkező baleset esetén mentési tervet.
A mentést elsősorban a helyszínen a többi ipari alpinista végzi a mentés irányító OKJ ipari alpinista végzettségű vezényletével addig, amíg a veszéélyhelyzetet el nem hárították, vagy a a helyszínt, és a sérültet a mentőknek, vagy a katasztrófavédelemnek át nem adták.
A kockázatvállalást ne a kockázatelemzés elhagyásával kezdjük, hiszen ez a munkáltató és a munkavállaló közös érdeke, ráadásul az esetleges baleseteken túl csúnya nagy bírságokat is elkerülhetünk általa!